Radnóti Miklós:
Gyökér
A gyökérben
erõ surran,
esõt iszik,földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól
a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.
Gyökér karján
féreg alszik
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér
tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.
Gyökér vagyok
magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam,gyökér
lettem,
súlyos,sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fûrész sír fejem felett.
(Lager
Heidenau,
Zagubica
fölött a hegyekben
1944. augusztus 8.)